A hétvégén Oskarshamn mellett rendezték a középtávú és a váltó Svéd Bajnokságokat. Pénteken a középtávú selejtezők, szombaton a döntők, vasárnap pedig a váltók voltak soron. Hogy három napot egymás után még ne versenyezzek a lábadozó achilleszemmel, azt már előre eldöntöttem, hogy a selejtezőben egy pontot majd nem fogok megfogni, hogy nehogy kiszorítsak valakit a döntőből, miközben én ott nem fogok indulni. A terv ezen részét nagyszerűen sikerült is kiviteleznem, a rádiós ponton nem dugtam, következésképpen diszkóztam.
A terv diszkózáson túli része, nevezetesen, hogy fussak egy jó versenyt, már kicsit akadozott. Nem futottam rosszul, de folyamatosan le voltam maradva a tájékozódással. Szinte minden pontra hagytam benne 5-10 másodpercet. Ezeken túl két nagyobb hibám volt, az első a 7-esre, amikor azt hittem, hogy a sziklafal lesz a pont a kúp túloldalán, és mikor teljes sebességgel felrontottam a kúpra, majd pedig lenézve nem láttam bóját, egy 15 másodperces áramszünet következett 5 méterre a ponttól. A fene gondolta volna, hogy a kúp keleti lábát adják majd meg pontnak, és az Istennek se akartam jobbra nézni. A másik nagyobb hibám a 12-esre volt, amikor a 11-esről rossz irányba futottam ki, majd pedig még pontközelben is mellé futottam. Ezzel a kettővel összesen 40 másodpercet buktam, volt egy sebtében választott bátortalan útvonalam, mely kb. 20 másodperccel volt lassabb az optimálisnál, a sok kis szüttyögés miatt pedig durván kb. még valamivel több mint 1 perc maradt benne technikailag. 32:24-et jöttem, Peter Öberg 28:45-jéhez képest, pont annak a határán, hogy bejussak a döntőbe. Igazából bíztató futás volt ez az előző hétvégi egyéni versenyek után. Még egy kicsit jobban összeszedve a fizikai formát, több energiát fektetve a gondolkodásra, 1-másfél percre lehetnék Öbergtől. Azzal már lehet kezdeni valamit.
Középtávú Svéd OB selejtező, “A” csoport – elemzés itt – részidők
Szombaton végignéztem a döntőt, Öberg nyert 4 másodperccel David Andersson előtt, Tomas (klubtárs) harmadik, Jan hatodik lett! Mattias és Lófasz hibázgattak, Mats beteg lett így nem indult, Josef meg, akivel múlt hétvégén a második csapat utolsó szabad helyéért meccseltünk, a 16. helyre futott be! Ez errefelé igen jó eredmény. :)
A múlt hétvégi váltó futásom után egyébként eredetileg én kaptam meg az utolsó kiadó helyet a második csapatban, és Én-Tomas-Jan felállásban üldöztük volna a Lófasz-Mats-Mattias összeállítású első csapatunkat, de Mats lebetegedésével kicsit alakítani kellett a felállásokon. Előző napi érme után Tomas került Mats helyére az első csapatba, nálunk pedig Josef pótolta őt.
Váltó Svéd OB – eredmények – részidőim – első futók közös pontok
Én sajnos elég vacakul kezdtem, egész egyszerűen nem koncentráltam eléggé. Már az egyesre hátrányba kerültem, majd pedig a hármasra a zöldben gyakorlatilag elvesztem. Nem értettem semmit. Kb. 1 perc hátrányt sikerült összeszednem az első három átmenet alatt, aztán jött a négyes, ami gyakorlatilag mezei futás volt számomra a boly után, hosszú tömött sorban a mocsárban. Ez mindenkinek közös pont volt (és rádiós is egyben), de aztán megint szétdobták a farstát. Itt már kicsit jobban magamnál voltam, úgyhogy sikerült előrébb lépkednem. A hatosra a tavat kerülve megint összerázódtunk páran egy kisebb bolyba, és már pontközelben jártunk, mikor ráeszméltem, hogy nem tudom pontosan, hogy hol vagyunk. Ráadásul itt remek párhuzam hibákat lehetett volna csinálni, örültem is rendesen, mikor meglehetős biztonsággal sikerült helyre tennem magamat még pont időben a pont előtt. Nem sokan fogták ugyan azt, ami nekem kellett, úgyhogy a hetesre úgy indultam, hogy nem volt előttem senki. Ez jó hatással volt a koncentrációmra, és technikailag az egyik legjobb átmenetem lett ez, igaz, lehet, hogy tempóban kicsit lassultam. A nyolcas után ért utol egy nagyobb boly, de a tó szélhez még én értem elsőként (közülünk). Előttünk egyébként már csak négyen voltak, nekik viszont kb. pont 1 perc előnyük volt ekkor. A kilences is farstás pont volt, de mindkét pont útba esett a 10-es felé, úgyhogy gyakorlatilag egyben maradt a bolyunk. Én a 10-esig már a boly közepére csúsztam vissza, a 10-es után pedig szép lassan egész a végére. Nem bírtam a tempót. Misem jellemzi ezt jobban, mint hogy a 11-esre az átmenet kétharmadában fogalmam sem volt róla, hogy merre járunk. Minden energiámat lekötötte, hogy tartsam a tempót a bollyal, és közben reméltem, hogy nem valahova egész máshova megyünk. Egyébként elég hülye útvonalat vezetett fel nekünk az elöl futó Fredrik Johansson, lehet, hogy ha lett volna bátorságom még az átmenet legelején otthagyni a vonatot és másfelé menni, előbb oda tudtam volna érni, de igazából taktikailag helyesebb volt a vonattal maradni. Egyel az átfutó előtt hova mehetne mindenki másfele? Nagyjából stimmelnie kellett… És stimmelt is. Pontközelben az irtás helyre tett, aztán már csak le kellett futni az átfutóra. Ide három magányos harcos jutott el kb. fél perccel a bolyunk előtt, én a boly végén a 15. helyen összesen egy perc hátránnyal futottam át. A kordon vége felé megkaptam a nagy taktikai utasítást, hogy „küzdjek”, hát kössz, gondoltam, mintha eddig nem azt tettem volna, és még csak ezután jött a Hegy. Nagyon nem esett jól visszamászni az átfutótól azt a 80 szintet, ami a következő pontomig várt rám. A boly meg persze egy másik pontra futott rá, és szemlátomást gyakorlatilag csak nekem nem az kellett. Éreztem, hogy nekem még feljebb és tovább is kell mennem, úgyhogy pontosan ezt is tettem, de eléggé belassultam, és utána se fogtam egyből a pontot. Eleve hosszabb volt ez a kombináció, plusz a kis hibám azt eredményezte, hogy a 17-es, 18-as környékén utolért egy másik vonat, akikhez természetesen az utolsó pár átmenetre hozzáverődtem. A futással továbbra is gondjaim voltak, a 20-asra érve már ebben a vonatban is utolsó voltam. Ezt a pontot a 27. helyen fogtam, a 21-esre azonban sikeresen kielőztem a komplett bolyt, miután ők egy az egyben elrohantak felette. Ezzel sikerült visszaugranom a 15. helyre, és kerek két perc hátránnyal küldtem ki végül Josefet a pályára.
Az első csapatunkban futó Lófaszt csak én háromszor láttam hibázni, majd elhúzni mellettem, pedig az elején ő volt az egyik, aki elfutott a bolytól. A 11-esre 1 perc előnyét 1 perc hátrányra váltotta, a 14-esre hasonlót hibázott, mint én, csak kicsit nagyobbat, és természetesen a 21-esre való melléfutásban is benne volt, úgyhogy végül pont előtte váltottam. Elsőnek egyébként az a Fredrik Johansson jött be, akivel a pálya közepén még együtt bolyoztam, úgyhogy már csak ezért is kicsit fájó emlék a kisköröm kivitelezése. Igaz, tényleg hosszú volt az itteni kombinációm, de két perc hátrány helyett eggyel is megúszhattam volna.
Összességében egy küzdős, bolyra kapaszkodós, kevés jó önálló megoldással teljesített versenyen vagyok túl, és az a tény, hogy nem sikerült bejönnöm az élbollyal, az egészre rányomja a bélyegét. Ha csak a kiskörben kicsit jobban észnél vagyok a 14-esre, már az sokat dobott volna a végeredményen. Ilyen mezőnyben egy három fős váltón végig ott kell lenni az élbolyban, mert lemaradást később nem lehet behozni. Két perc hátrányról, másfél perces lyukkal az élboly után, már gyakorlatilag elérhetetlen a dobogó. Nem is sikerült, az első csapatunk 11. a miénk 12. lett. A legjobb kettes csapat egyébként. De arra nem adnak érmet. Következő hétvégén normáltávú OB! Cél: bejutni a döntőbe!
befutóm a középtáv selejtezőben
Csaba
