Gösswein Csaba – A tájfutás életforma…

Ezeket a sorokat a vonaton írom, valahol Uppsala és Nyköping között, úton a reptérre menet. Két hónapot leszek egyhuzamban otthon, amihez hasonlóra, azt hiszem, négy éve nem volt példa. Hát hiába, a VB vonzereje! :) Az viszont sajnos továbbra sem biztos, hogy futni is fogok-e tudni a VB-n, vagy csak nézni azt… De azért egyre inkább bizakodó vagyok!

Tegnap az elnökség jóváhagyta a Düdüék által kijelölt VB csapatot (lásd itt), melyben annak ellenére, hogy a válogatókat úgy ahogy van kihagytam, nekem is bizalmat szavaztak. Középtáv és váltó, vagy csak váltó, annak függvényében, hogy mennyire sikerül összeszednem magam. Formám bizonyítására augusztus 1-ig van lehetőségem, azaz pont egy hónapom van arra, hogy újra megtanuljak futni. Meglátjuk. Szerencsére az utóbbi napokban már sikerült némi futómozgást végeznem, pont ma délelőtt, a Svédországtól való búcsúzás jegyében, 65 percet kocogtam a hozzánk közeli erdőben. Ez volt a nyolcadik futásom a Tiomila (ápr. 18) óta, de egyben a hatodik az elmúlt 8 napban! 17 percről indultam múlt kedden, és másnapra izomlázam volt… Az achilleszem még messze nem tökéletes, de azért úgy néz ki javul, és a futásoktól nem lett rosszabb, ami nagy különbség az áprilisi állapotához képest! Az in még érezhetően gyenge, minden lépésnél érzem, és a műtéti heg is elég nagy még és a cipők is nyomják. Egyébként az összes jól bejáratott edzőcipőm töri valahol a lábam, annyira elszoktam már a futástól… Mit ne mondjak, mélyről kell felkapaszkodnom! Hogy mikor fogok tudni kicsit ritmusosabban is futni, azt még megtippelni sem merem, de azt se gondoltam volna a múlt hét elején, hogy a hazautazásom délelőttjén már 65 percet fogok futni! Holnapra egyébként nem tervezek futást, mert ez a mai biztosan kellő terhelés volt az achilleszemnek két napra is, de csütörtökön viszont már a Bükkbe megyek. Mondanám, hogy edzőtáborozni, de ez nem a legjobb szó a jelen esetben. :) Az edzőtábor fő feladata az lesz, hogy elkerüljem, hogy túlterheljem az inam! Aztán majd meglátjuk. Azóta, hogy leszedték a kötést, (ha a futásképtelenségtől eltekintünk) végülis egész normálisan edzettem, valahol egy alapomnak is lennie kell, és egy hónap alatt akár egész sokat is lehet fejlődni. Tartok tőle, hogy Csonti 83-as VB rekordjától (9, hely), már akármit is csinálok, elég messze leszek, de talán egy jó váltó futáshoz még felküzdhetem magam. Ami azt illeti, egyéniben nem is biztos, hogy akarok indulni. A középtáv, selejtező és döntővel, plusz a váltó, három erős futást jelentene 5 nap alatt, ami könnyen lehet, hogy még túl sok lenne. Tavaly egy hosszútáv döntőt hagytam ki a váltó miatt, idén lehet, hogy selejtezőket se fogok futni. De ha egy tavalyihoz hasonló futást sikerülne összeraknom a váltóban, azt hiszem, egy szavam se lenne!

Csaba