Gösswein Csaba – A tájfutás életforma…

Bükki térképkollekcióm soron következő példányai a 2003-as évből származnak, ugyan azon a térképen, ahol az előző bejegyzés véget ért. Ebben az évben az ifi válogatottság már papírforma volt, így a Borsod Kupán már a Junior VB részvételért válogatóztam – sikertelenül. Nem futottam ugyan rosszul, de Lantos Zoli, az akkori szövetségi kapitányunk, azon a véleményen volt, hogy három embert bőven elég ronggyá veretni Észtországban, így az összesített negyedik helyem kevés volt a csapatba kerüléshez. Később mondjuk változtak a dolgok, miután megnyertem az ifi EB-t, de ez már egy másik történet – és semmi köze a Bükkhöz.

Ebben a pályában is vannak érdekességek – például már előre várom, hogy Isti ezúttal abba kössön bele, hogy most meg miért NEM másztam át a kerítésen a 3-asra menet? De szerintem sokkal érdekesebbek a 9-10-es, a 11-12-es, és a 12-13-as átmenetek. A 10-es tipikus töbörívelgetős átmenet, nem különösebben nehéz, de a néhol susnyás, köves, és meredek töböroldalak jelentősen megnehezíthetik a haladást, oda kell figyelni merre íveli őket az ember, különben egy csomó időt el lehet tökölni velük. A 11-12-esben a 11-esről a kifutásra, majd a 12-es megfogására is több lehetsőség van. Ráadásul fogadni mernék rá, hogy ebben az oldalban a VB-n is lesznek pontok. A 13-as pedig szerintem szintén egy elég tipikus átmenet, a kérdés, hogy merről kerüljük a hegyet? Egybiztos: annál nagyobb hülyeséget, mint amit én csináltam, nehezen lehetett volna.

A másnapi Herman váltó szintén egy jó kis pálya a környékről, ráadásul távra is a VB váltóra hajaz. Ez 8,9km volt, a VB-re pedig egy 5,5km-es első pálya után egy 9, és egy 8km-es tervezett pályahossz van megadva a kettes bulletinben. Ezek az asszimetrikus pályahosszak egyébként már önmagukban is érdekesek, úgy látszik a 2006-os dán VB nagy hatással volt a rendezőgárdára. :) Ott volt ugyan így, hogy az első pálya volt egy kicsivel rövidebb. 2007-ben, Ukrajnában, az utolsó volt rövidebb, tavaly pedig pont ellenkezőleg, az utolsó volt valamivel hosszabb. El lehet játszani a gondolattal, hogy kikek fekszenek a különböző asszimmetrikus váltópályák, a hosszú utolsó pálya pl. biztosan azoknak a csapatoknak jó, akik “sztár” futókat tudnak az utolsó pályára rakni.  Rövid első pálya esetén elvileg kevésbé szóródik a mezőny, és a második pályán is szorosabb versenyre lehet számítani. Az jelen esetben külön figyelemre méltó, hogy az első és a második pálya közt 3,5km eltérés van, ekkora különbséget három fős váltó esetén még sehol se láttam. Minden  esetre a második pálya tervezett hosszának nagyjából megfelel ez a 2003-as Herman váltó pálya, igaz, olyan kitételekkel, hogy a 8-as és 9-es pontok már elvileg lelógnak a VB-re kiszemelt tereprészről, illetve ez a pálya a bánkúti beton-úttól északra lévő részeket sem érinti, holott a VB-n elvileg ott is vezetnek majd a pályák. Nomeg, ennél azért több pontra számítok a VB-n, igaz, nem sokkal többre. A rendezők is folyamatosan mondogatják, hogy “hosszú átmenetek, hosszú átmenetek”, meg való igaz, hogy nem is lenne sok értelme tele tűzdelni a pályákat nyúlfarknyi átmenetekkel. Ez a terep nem arról szól.
Tipikus, “nemszeretem” átmenet egyébként a 2-3-as, kemény, útvonalválasztós a 3-4-es, jófajta fordító az 5-ös, és szintén egy kemény, töbrös és/vagy útvonalválasztós a 6-os. A 10-esre nem tudom mi a szösznek nem jobbra mentem a beton-út felé, de 6 év távlatából már megbocsájtható.

Hogy kicsit haladjunk, a Kisfennsíról származó térképeimhez már nem fűzök különösebb kommetárokat, pedig a 2003-as ONEB-en nyertem először OB-t normáltávon (igen, előbb nyertem EB-t, mint OB-t), és olyan finomságok is közrejátszottak, mint pl. a hó. A 2005-ös Bükkfennsík Kupát pedig nagyon utálltam! :)

ONEB 2003 selejtező
ONEB 2003 döntő
Bükkfennsík 2005 első nap
Bükkfennsík 2005 második nap

Folyt. köv.!

Csaba