A többség már bizonyára hallotta, hogy az IOF június elsejétől életbe lépő felfrissített nemzetközi versenyszabályzatába olyan módosítások kerültek bele, melyek tiltják a GPS-es órák használatát az IOF versenyein (Világranglisták, Világkupák, VB, stb.) Pontosabban, a használatuk már eddig is tiltva volt, most vélhetőleg a félreértések elkerülése és egyáltalán a lehetőség megszüntetése érdekében a viselésüket is betiltották. Sőt, a szabályozás nem is csak a GPS-es órákra vonatkozik, hanem minden navigációhoz/tájékozódáshoz felhasználható segédeszközre.
A téma már számos írást és hozzászólást szült többek közt a World of O-n, illetve a svédek tájfutó fórumán, az Alternativet-en, és vélhetőleg még egy jó darabig folytatódni is fog a „felháborodás”, és főleg a vita. Én magam se tudom, hogy mit gondoljak, mert magának a tiltásnak én se örülök, de valahol meg is értem a szükségességét. Ráadásul ez egy elvi kérdés is, több szempontból is. Először is, hogy a tájékozódáshoz milyen segédeszközök vehetők igénybe. A tájoló is egy segédeszköz, a GPS is. Valahol meg kell húzni a határt. A mai formájukban ezek a GPS-es órák még ugyan kevéssé használhatóak segédeszközként egy tájfutóverseny közben, de igen valószínű, hogy belátható időn belül a technika további fejlődésével olyan órák is piacra kerülnek majd, melyek már ténylegesen használhatóak lennének „csalásra”. Már a mostani órákkal is lehet távolságot mérni, ellenőrizni a magasságot, és nagyobb hiba esetén még azt is el tudom képzelni, hogy a rögzített tracket a kijelzőn megnézve arányaiban belőjje a versenyző, hogy merre történt az elcsúszás. Más kérdés, hogy eddig meg se fordult a fejemben, hogy az órámat verseny közben ilyen módon felhasználjam. Minden esetre szerintem ebből a szemszögből érthető az IOF törekvése, hogy a tájfutás klasszikus karakterét őrizve ezeknek a technikáknak a használatát tiltsa. Lehet persze GPS-es tájékozódási versenyeket is rendezni, csak az már egy másik szakág/sport.
Ezen túllépve pedig aztán jön a fair-play kérdése. Jelen esetben, hogy elég-e a használatukat tiltani, vagy már a viselésüket is kell? Ez megint elvi kérdés ugye, hiszen miért ne lehetne viselni a versenyeken GPS-es órákat, ha úgyse használhatjuk őket? Nyílván azért, hogy a kísértés se legyen meg. Ez is védhető álláspont az IOF részéről, lehet vele egyet érteni, vagy lehet azt mondani, hogy más területeken is megbízunk a versenyzőinkben, például a terepletiltások ellenőrizhetetlen betartásában, ezt is rá kéne bízni a sportszerűségükre/lelkiismeretükre. És itt jön az a rész, ahol már nem tudom, hogy mit gondoljak. Mert persze, elvben megbízom a versenyzőtársaimban: Hiszek benne, hogy az elit mezőnyben se doppingol senki, hogy a terepletiltásokat tiszteletben tartják a csapatok, és abban is, hogy ha „csak” az órák használata lenne tiltva, akkor se vágna neki senki úgy egy versenynek, hogy márpedig ő használni fogja. Viszont, ott van az a bizonyos kísértés. Nem tudom, mi lenne néhány év múlva, amikor már tényleg túl egyszerűen lehetne tényleges segítséget kapni ezektől az óráktól, egy verseny hevében, esetleg egy „buta” hiba közben… Akárhogy is fáj, azt hiszem ezzel a részével is egyet kell, hogy értsek az új szabályoknak.
Csakhogy ezzel még egyáltalán nincs vége ennek a kérdéskörnek, ugyanis mindez egy csomó újabb kérdést is felvet. Az elsők szerintem mindjárt abból fakadnak, hogy az új szabályok nem egyértelműek:
Tájékozódási segédeszközök,
21.3 Az egyedüli tájékozódási segédeszközök melyeket a versenyzők verseny közben használhatnak, illetve hordozhatnak, a rendezők által biztosított térkép és pontmegnevezés, valamint egy tájoló.(21.3 During the competition the only navigational aids that competitors may use or carry are the map and control descriptions provided by the organiser, and a compass. )
Namost, ezzel kapcsolatban szerintem rögtön felmerül a kérdés, hogy mit nevezünk „tájékozódási segédeszköznek” („navigational aid”)? Oké, mondjuk, hogy a kijelzővel rendelkező GPS-es órák, azok azok. Az még szintén könnyen belátható, hogy a más technikára épülő (pl. barométeres) magasságmérőkkel ellátott órák, azok szintén azok. De mi a helyzet a sima, egyszerű, pusztán csak időt mérő órákkal? Az ember nagyjából tudja, hogy egy adott tereptípuson kb. milyen sebességgel tud haladni, vagyis az eltelt időből könnyen visszakövetkeztethet a megtett távolságra is. Elég absztrakt, nem túl hatékony, de kivitelezhető, használható „tájékozódási segédlet”. Most akkor MINDEN óra ki van tiltva a versenyekről? Illetve, ha nem, akkor a versenyrendezők honnan fogják tudni, hogy melyik órában van beépített GPS, barométer, lézer, vagy akármi más, „tájékozódási segédeszköz”? Ki fogja mindezt ellenőrizni? Gyanítom, hogy ezzel visszajutottunk oda, hogy mégiscsak a versenyzőkre lesz bízva, betartják-e a szabályozást, és felvesznek-e olyan órákat a versenyekre, melyekben van beépített „tájékozódási segédeszköz”.
Csakhogy ez így nem jó! Ugyanis, egy versenyző dönthet úgy, hogy ugyan a szabályt megszegve, de felvesz egy GPS-es órát, azzal az elgondolással, hogy a verseny közben nem használja, de utólag szeretné elemezni a rögzített adatait. „Csak egy hülye szabályt nem tart be, senkinek sem árt vele, és semmi előnye nem származik belőle”. Ami egy konkrét versenyre még igaz is lehet, de mivel ő elemezheti a teljesítményét, a többiek meg nem, ezért hosszútávon ez is unfair.
És ez megint egy olyan szabályszegés, amit elég könnyű meglépni, és nagy a kísértés. Szóval ennél szerintem már az is jobb, ha inkább engedélyezzük mindenkinek az órák viseletét, megbízva a versenyzőkben, hogy aktívan nem használják őket, vagy pedig tényleg betiltjuk mindet, a sima, egyszerű, csak időt mérő órákat is.
Aztán, az új szabályozás következő pontjában tovább bonyolódik a helyzet.
Telekommunikációs eszközök,
21.4 A versenyzők nem használhatnak, illetve hordozhatnak telekommunikációs eszközöket az elő-rajtba történt belépés és a célbaérés között, hacsak az eszközt jóvá nem hagyta a rendezőség. A rendezőség kötelezheti a versenyzőket nyomkövető (tracking) eszköz viselésére.(21.4 Competitors may not use or carry telecommunication equipment between entering the pre-start area and reaching the finish in a race, unless the equipment is approved by the organiser. The organiser may require competitors to wear a tracking device.)
Itt megint felmerül a kérdés, hogy mi számít telekommunikációs eszköznek? A World of O-ra feltett cikkben e fölé a paragrafus fölé odaírták zárójelben, hogy GPRS-t használó személyi GPS nyomkövető, de hogy ezt honnan vették, azt nem tudom. Egyáltalán mi az a GPRS? Úgy értem pontosan. Mert az én technikai ismereteim eddig nem terjednek ki. A World of O cikkből és az azt követő hozzászólásokból az olvasható ki, hogy tiltás csak a kijelzővel rendelkező órákra (melyek emiatt segédeszközként is használhatóak) vonatkoznak, és kijelző nélküli sima GPS nyomkövetőkkel továbbra is lehet futni. Hát én nem tudom. Ezek nem minősülnek telekommunikációs eszközöknek? Hol a határ? És ismételten, ki fogja ezeket ellenőrizni? Egyszerűbb és átláthatóbb lenne vagy mindent betiltani a tájoló kivételével, vagy pedig engedélyezni a hordásukat. Szerintem.
További érdekes felmerült kérdés, hogy és mi a helyzet pl. olyan tájékozódási segédeszközökkel, mint pl. a nagyítók? A mostani megfogalmazás alapján azok is tiltva vannak. Vagy például már-már vicces az a megjegyzés is, hogy az új szabályok alapján tartalék tájólót se lehet magunkkal vinni pályára. A skandinávok ettől a falnak mennének! :) Márpedig csak egy darab van megengedve (“a compass”). Meg néhányan bedobták az éjszakai tájfutás kapcsán a fejlámpák rohamosan növekvő fényerejét is. Persze az éjszakik messze nem hivatalos IOF versenyek, de ennek kapcsán rögtön át is csaphatunk a nemzetközi szabályozásokról a nemzetiekre. Hiszen az IOF szabályai csak a hivatalos IOF versenyekre vonatkoznak, de ha valmit egy Világranglista versenyen sportszerűtlennek nyilvánítunk, annak sportszerűtlennek kéne lennie egy OB esetében is, nem? A nemzetközi Szövetség szabályozásai egyben iránymutatások is a nemzeti szövetségek szabályozásai felé, amiket elméletileg követni kéne. Már csak a homogén szabályrendszer miatt is. Na de hol a határ? Azért az elég furcsán nézne ki, ha mondjuk a szerdai kisversenyekre se lehetne órát kivinni. Hol a határ a szigorúan ellenőrzött élsport és a szabadabb szabadidősport között? A két hét múlva megrendezésre kerülő Jukola kiírásában már az IOF időközben kijövő versenyszabályzatától teljesen függetlenül régóta benne volt, hogy a versenyen semmilyen track rögzítő eszközt nem lehet majd használni (“It is not allowed for the competitor to use his own tracking devices”).
És még lehetne folytatni, például azzal, hogy micsoda lehetőségek rejlenek a GPS technológiában az egész tájfutó sportra számára. Az eddigieknél sokkal jobb megjelenési lehetőségek, publicitás, sportóra gyártók, akiknek a tájfutók piacot jelentenek, és akik már most is több szálon folytatnak együttműködést a tájfutókkal. Láttam már Garmin logót klubcsapat melegítőjén, a Skogsportban (a Svéd szövetség lapja) meg rendszeresen cikkeznek arról, hogy utánpótlás nevelő egyesületek hogy használnak GPS-es órákat a fiatalok tájékozódás oktatásában. Meg hogy az efféle kütyükre mennyire fogékony a mai fiatalság.
A GPS track-en alapuló „színes”, sebességeket is ábrázoló útvonalak már önmagukban is sokkal érdekesebbek kívülállók számára is, mint a csak simán piros tollal berajzoltak, ráadásul az adatok lejátszhatók például a Google Earth-ben, akár 3D-ben is! Több versenyző adatait egyszerre lejátszva pedig “valós időben” is láthatóvá válik, hogy mi történt/történik az edőben.
Ezek mind vadonatúj dolgok, hatalmas továbbfejlődési potenciállal. És akkor azt még egy szóval se említettem, hogy mindez maguknak a versenyzőknek is micsoda teljesítményelemzési lehetőségeket nyújt. Nem tudom, megéri-e mindezt kizárni a tájfutás jövőjéből, jelenleg még elenyésző mértékű sportszerűtlenségre lehetőséget adó elméletek alapján.
Útvonal lejátszása Google Earth-ben, Jan és Mats Troeng párharca a május 10-ei Elitseria futamon. A lejátszható file letölthető innen.
(a Google Earth-nek azért telepítve kell lennie hozzá).
Google Earthben az egyik hosszú futásom még Spanyolországból – amikor utoljára edzettem normálisan :(
“mocsárkövető”, achillesz kímélő edzés, amikor még nem tudtam, hogy továbbra is benne van a tüske egy darabja az achilleszemben…
De tényleg nem tudom, mi lenne a legjobb. Összefoglalva, szerintem előbb-utóbb biztosan korlátozni kellett volna a tájékozódáshoz felhasználható technikai eszközök használatát. Viszont ezeket a szabályokat úgy kell meghozni, hogy azok minden területre kiterjedjenek, egyértelműek, és ellenőrizhetőek legyenek, különben a sportszerűtlenség lehetősége nemhogy nem csökken, de még nő is. És mindezt valahogy úgy kell megcsinálni, hogy a szabályozás ne akadályozza a tájfutósport hosszú távú fejlődési érdekeit.
Egyébként, a lábam még mindig nincs edzésképes állapotban. Jövő héten veszik ki a varratokat, de jelenleg még fáj a műtét helye, bringázás és sima járás közben is.
Csaba
Sanyi said,
május 29 @ 4:41
Bár dilettáns vagyok :) de az a véleményem, hogy aki komolyan veszi a sportot, az nem fogja futás közben az óráját nézegetni. Aki még nagyon kezdő, annak meg minden idejét el fogja vinni a térkép és a tájoló, nem igen tudja mindazt felváltani GPS-szel. Aki nagyon csalni akar, az meg a verseny szempontjából tök mindegy. Ez nem olyan mint a dopping, hogy kézenfekvő az alkalmazása, ehhez gógyi is kell, és nem is kevés, akinek meg van, az nem a GPS bűvölésére használja, hanem a saját normális futásához-tájékozódásához.
Egyébként szerintem a mostani óráknál valóban az egyetlen szóba jöhető, a tájékozódásban számító segítség csak annyi lehet, ha az ember a track-et nézi a kijelzőn, és sejti (de csak sejti!) hogy elhúzott valamerre. Mire akkora kijelzőn azt kibogozza, megette a fene az egészet, nem rúg labdába az élbolyban, de talán még a középmezőnyben sem. Értem ezalatt az IOF versenyeket.
A gyártóknak piac kell, akik megfizetik a termékeket, az pedig nem a profi élmezőny lesz, hanem az érdeklődő hobbifutók sokasága, akiknek inkább a kisebb méret és a komolyabb interface-k lesznek a csábítóak, az a plusz tudás pedig pont nem az esetleges csalást segíti elő.
Sanyi
Csúcs Klaus said,
május 29 @ 6:32
Sziasztok!
Szerintem is fölösleges ez a szabály. Ahogy Sanyi is írta: aki olyan szinten versenyzik az nem fog azzal foglalkozni, hogy az óráját nézze…ha pedig már tévedett akkor az óra sem tud már olyan sokat segíteni. A Polar órámat ismerve nem annyira megbízható az altimetere, hogy azt használhassam.
Télen, sítájfutásban vannak nagyobb gondok. Ott, egy nagyobb csapatnál, a trackek kiolvasásával feltérképezhetik a teljes nyomhálozatot (ha nem is teljeset de sokat). Nekem nincs trackes orám, de nem ellenzem a használatát.
Egy másik szempontból is hülyeség a tiltás: az óra gyártók potenciális szponzorok lehettek volna (pl. Polar bicikliseket, sízőket, futókat szponzorizál). Sajnos ezzel a tiltással kizárjuk a lehetőséget…
Szerintem ez egy rossz lépés a tájfutás fejlődésében. De már biztosítottak a sítájfutó bizottságtól, hogy a sítájfutásba nem vezetik be ezt az abszurd szabályt :)
Üdv.
Klaus
Csaba said,
május 29 @ 6:52
Mióta megírtam a bejegzést, már olvastam egy sokkal “kifinomultabb” csalási lehetőségről is. Két futó kell hozzá, egy korán, és egy későn induló… A korán induló lefutja a pályát, részidőket mér a pontokon, aztán átadja az órát a későn indulónak. Ezek az órák pedig elmentett pontokhoz már tudnak navigáni. Azt nem mondom, hogy az órával gyorsabban tudna tájékozódni, mint amúgy, mert nem, de például, ha elbizonytalanodik, elég ránéznie az órára, és a hibázást gyakorlatilag ki lehet zárni.
És a GPS-es technika csak fejlődni fog a továbbiakban, egyre pontosabbak lesznek, és egyre könnyebb lesz őket tájékozódáshoz felhasználni. Ha más nem, a hibák minimalizására. És azért nehogy azt higyjétek, hogy az élmezőny nem hibázik. Persze, van 1-2, aki nem nagyon, de az első 10-be azért be lehet férni hibával is egy VB-n!
Csúcs Klaus said,
május 29 @ 9:34
Hát igen… de tényleg csalni akarnak, akkor sok-sok lehetőség van…
Én maradok naiv és bízok a sportunk tisztaságában.
Tudom, hogy hibáznak a “profik” is, de nem tudom mennyire előnyös órát nézni, segítségül venni.
Mostantól a rajtban olyan ellenőrzések lesznek mind a reptéreken, nehogy gps-es órát vigyünk magunkkal? :D
A multkori postban elfelejtettem írni az óra előnyeiről a verseny utánni kielemzéskor. Szerintem nagyon fontos verseny után elemzni a teljesítményt: hol voltam lassú, hol-mennyit tévedtem stb. És mint fiatal aki még mindig sokat szeretne tanulni, nagyon szeretem követni, tanulmányozni a profik útvonalait.
Csúcs Klaus said,
május 29 @ 9:47
Na, de ennyi beszéd után az ajánlatom:
Szerintem kellene csinálni egy listát (mint a doppingnál), hogy mi van engedélyezve.
Ellemezni kellene az órák funkcióit és az szerint engedélyzni vagy tiltani. Szerintem azok az órák amelyek információt közölnek a futóval (vagyis navigálnak), azok a tiltott listára kerüljenek. De azok amelyek csak gyüjtik az információkat és csak minimális adatot írnak ki verseny alatt (pl. magasság, sebesség) és a többit csak számítógépen lehet kiolvasni, azok engedélyezve legyenek.
Csaba said,
május 29 @ 10:03
Persze, én is bízom a sportunk tisztaságában, és nem is hiszem, hogy a fenti módon bárki is valaha csalt volna. De azért nem jó, hogy elméletileg lenne rá lehetőség.
A listával meg az a probléma, hogy ezt tudni kéne ellenőrizni is, ha komolyan vesszük. Az meg nagyon sok erőforrást kötne le. Szerintem ez “mindent vagy semmit” kérdés. A “semmit” sokkal könnyebb ellenőrizni.
A kompromisszum ott lehetne, hogy milyen versenyekre érvényes a szabályozás. Én az IOF versenyek mellett nemzeti szinten leszabályoznám még az OB-kat és mondjuk a kiemelt rangsorolókat, amiken semmilyen kijelzővel ellátott órát/kütyüt nem szabadna viselni, vagy mondjuk az Elit kategóriákat, a többin meg nem szabályoznám a kérdést egyáltalán. Illetve hát a használatukat tiltanám, mint eddig is, de útvonalrögzítés céljából had használjon már mindenki amit akar. Talán így mindenki jól jár, az elit mezőny meg vehet magának kijeljző nélküli GPS loggereket ezekre a versenyekre, ha akar. (vagy biztosíthatnak nekik a rendezők ilyeneket és egyben közvetíthetik is velük élőben a versenyt)
BT said,
május 30 @ 10:06
Szerintem a legjobb csalás OB-n: kell egy jó sorsolás, 2 haver, akik egymás mögé kerülnek. Aztán az előbb induló megvárja a másikat. Ezután a dugókák mindig egy embernél lesznek, esetleg néha csere, ha fárad. Amíg ő kiugrik egy pontra, a társ kicsit előrébb fut, és így lesz pár másodperccel több ideje, hogy megtalálja a pontot, és erőteljesen jelezzen a társnak. Ez főleg akkor jó, ha sok a technikailag nehezebb pont. Nameg ha az elől indulónak nem számít az eredmény, akkor a dugókákkal sem kell csalni…
A lényeg akkor is csak az lesz, hogy a győztes szemen köpheti magát minden nap, amikor ránéz az eredményére, ezen semmi sem fog változtatni. Bár sok doppingos azzal nyugtatja magát, hogy a többiek is csaltak, és ezért még csak kicsit sincs lelkiismeret-furdalása.
Szerintem meg éljen az amatőr sport, a kikapcsolódás, van elég bajunk hétköznap, nem kell hétvégén is stresszelni! (profiknak, akiknek ez a munkájuk, hát nekik hajrá!)
AA said,
május 31 @ 6:17
Szia! Még az OB-n említette Haresz, hogy akár az ő Garmin-jával is lehetne csalni, úgy ha lóhere van a pályában. Ha először lenyomja a ponton az órát legközelebb amikor ugyanazt kell fogni segíthet a visszatalálásban. Tudom, hogy azért itt nem az én szintemről van szó :) , de tegnap az éjszakai OB-n egy bozótos részben volt a pont, amit háromszor kellett érinteni (42-es). Még harmadszorra sem sikerült hibátlanul megfogni…
Tornai Szabolcs said,
május 31 @ 11:04
Sziasztok,
sok érvet, de főleg ellenérvet lehetett most elolvasni másoktól is, Csaba is jól feltárta a dilemmát, de szerintem a vita teljesen felesleges, mivel egyértelmű, hogy a GPS-nek semmi köze a tájfutáshoz… kivéve a térképkészítésnél… aki valóban tájfutni akar, az szerintem nem álmodozik fantasztikus kütyükről és speciális technikai megoldásokról… az is rendkívül kétséges, hogy a pályaelemzést odáig szükséges-e fejleszteni, hogy a gép hajszálpontosan megmutatja, ki merre ment… egy szó, mint száz, a tájfutáson nincs mit fejleszteni, tökéletesen ki van találva, mint a például könyv… a könyv helyett is próbálkoznak több dologgal, internet, mobiltelefonos regény, e-könyv, de szintén felesleges, mert a könyv önmagában tökéletes, és semmiféle fejlesztésre nem szorul…
Szabolcs
Csaba said,
június 1 @ 11:30
Hú Szabolcs, ezzel a hozzászólásoddal csak vitatkozni tudok! :) Már a könyvves hasonlat is rettenetesen böki a szemem, sosem tudtam megértani azokat, akik magukat “A Könyveket” istenítették. Én úgy gondolom, hogy egy könyvnek a tartalma a lényeg, nem a kemény borító meg a papírra nyomtatás. Azok csak megjelenítési formák. Kétségtelen, jó kis találmányok, nagyon praktikusak, de badarság azt hinni, hogy sosem lesz jobb náluk. Aki akar, olvasson könnyvet, aki nem, az olvassa ugyan azt más formában, ha neki úgy jobban tetszik. Nézőpont kérdése.
Viszont a tájfutást mindezzel párhuzamba állítani egész elképesztő. Ugyanis a tájfutás egy SPORT. Ahol az emberek egymással VERSENYEZNEK. És ha már versenyzés, ahhoz egyenlő feltételek kellenek.
És itt jön a képbe a GPS, ami előbb-utóbb, biztos vagyok benne, hogy sajnos tényleg hatékonyan segítheti majd a tájékozódást. Nem mondom, hogy már most is így van, de mint a fenti példákból is látható, ha valaki nagyon akar, csalni már most is tud velük. És olyan dolgokra, mint például a távolságmérés, szintén egész pontosan használható (lenne). A lépésszámolásnál legalábbis biztos pontosabban…
Lehet azt mondani, hogy váljon ez is részévé a sportunknak, mint a tájoló, vagy lehet azt, hogy ne. De a kérdéssel mindenképpen foglalkozni kell, és úgy oldani meg, hogy az az egyenlő esélyeket mindenkinek biztosítsa.
Az meg, hogy a tájfutáson nincs mint fejleszteni, akkora abszurdum (már bocs), hogy nem is tudom hogy reagáljak rá röviden. Akár a saját magam “tájfutására” gondolok, akár a magyarra, akár az egész fogalomra, mint sportra, nem nagyon látok olyan területet, amit ne lehetne még tovább fejleszteni. Persze, az alapgondolat az tényleg jól ki lett találva. Akárcsak a könyvnél, a gondolatok megosztása másokkal. De nem csak az alapgondolatból áll a tájfutás.
Tornai Szabolcs said,
június 1 @ 4:35
Szia, pedig szerintem nem különbözik a véleményünk…!
csak lehet, hogy félreérthető volt, amit írtam… egyszerűen arról van szó, hogy a tájfutás alapjain nincs mit fejleszteni… a járulékos dolgokon lehet és kell, ilyenek az edzésmódszerek, vagy ilyen volt az SI, vagy ilyen a térképkészítés stb stb stb, de az alapok tökéletesek… a GPS viszont az alapokat forgatná fel… ezért felesleges a vita… könyvet sem úgy állítanak elő, mint akár csak ötven éve (nem kell már ólombetűkből kirakni az embertelen meló miatt alkoholista nyomdászoknak minden egyes oldalt), tehát ez is sokat fejlődött, de az alapok nem változtak, a könyv könyv, ahogy a tájfutás is tájfutás marad (mármint az alapokat tekintve)…
de ugyanez érvényes a sakkra, hogy újabb “zseniális” párhuzamot vonjak…! rengeteget fejlődött ez a szellemi sport is, de az alapok fikarcnyit sem változtak, egyetlen apró szabály sem módosult, s főleg nem lett más a sakktábla…
Szabolcs
Sanyi said,
június 4 @ 6:45
Csupán magam tapasztalatából beszélek, de akinek van GPS-es órája tudja, hogy a leírt csalások csak leírva ilyen triviálisak, de próbáljátok ki egyszer megvalósítani: futás közben belépni a menübe, kikeresni az útpont eltárolása funkciót, majd ha mész vissza a pont felé akkor megint menü, kikeresni azt az útpontot, rányomni hogy navigáljon, és meredten figyelni futás közben a kijelzőt, ami mellesleg pár centi, és futás közben szinte alig látni valamit belőle. A fent leírt manőverek rohadt sok időt vesznek igénybe, ami közben vagy meg kell állni, vagy tutira átesel mindenen miközben az órádat bütykölöd. Szóval halott ügy, higgyétek el.
Egyet értek azzal, hogy a fejlődés nem állhat meg, de ésszerűen kell kezelni: lehet szó típustiltásról, vagy szigorúbb ellenőrzésekről. Egyébként meg jó lenne meghagyni annak lehetőségét, hogy a track rögzíthető legyen, sőt, tök jó lenne pár év múlva, ha verseny után leadnám az órám, betöltenék a tracket, és lenne a verseny után egy nyilvánosságra hozott össznépi térképre vitt útvonal-háló.
Sanyi