Tegnap, nagyjából a terveknek megfelelően, teljesítettem a VB-n a hosszútáv selejtezőjét. Az eredmény két szempontból nagyon bíztató, de egy kicsit figyelmeztető jellegű is. A pálya eleje, ami a terepjellemzők miatt már-már középtáv jellegűnek is mondható volt, nagyon jól ment. A 4-es ponton vezettem, és még a nyolcason is az első háromban voltam, kevesebb mint 20 másodperc hátránnyal. A nyolcas után viszont hagytam magam behülyíteni egy frissítőponttal, és aztán a pálya hátralevő részében több kisebb és további két nagyobb hibát is elkövettem.
Az egész csak azért nem bosszantó, mert egytől-egyig nevetséges hibák voltak, amiket holnap biztosan nem fogok újra elkövetni. Lényegében koncentrációs problémáim voltak, mivel tét nélkül versenyeztem, és a célom leginkább a hiba nélküli futás volt – amit meg a kilencesre ugye eljátszottam. Utána már nem volt miért koncentrálnom, hiszen az majdnem mindegy volt számomra, hogy továbbjutok-e, vagy sem. Kicsit furcsa is volt így egy VB selejtezőt futni, és mikor sorra jöttek a hibák a pálya második felében, nem is hittem volna, hogy továbbjutok. A hibáimat sokkal nagyobbnak éreztem, mint amekkorának így utólag, a részidők tanúsága szerint voltak. A futás meg a pálya második felében aztán már végképp nem erőltettem, de úgy tűnik így is haladtam.
Szóval a holnapi középtávok előtt – hülye hibák ide, vagy oda – egy tök jó kis önbizalom növelő futás volt a hosszú selejtező. A terepen teljesen otthonosan mozogtam, és ugyan a középtávok terepe sok tekintetben másmilyen lesz, az se hiszem, hogy túl sok újdonsággal szolgálhatna majd. És a futás is megy. Nem is kell megszakadnom, csak letájékozódni, amit le kell, és menni fog. De azért elkönnyelműsködnöm sem szabad.
Hosszú selejtező részidők itt.
Csaba
