Gösswein Csaba – A tájfutás életforma…

Vagyis, GPS-ből nyert útvonal. Pár éve van egy GPS-es futó órám, egy Garmin Forerunner 301-es, de lényegében sosem használtam, mert erdőben képtelen volt fenntartani a kontaktust a műholdakkal, így se távot nem mért, se útvonalat nem tudott rögzíteni. Nem erdőben meg olyan ritkán futottam már pár évvel ezelőtt is, hogy egyszerűen nem volt hol használni. A Garmin azonban fejlesztette termékét, és a mai napon volt szerencsém kipróbálni a 305-ös verziót, melyet itt Uppsalában több tájfutó is használ. A 305-ös már ránézésre is profibb kivitel, mint elődje volt, kisebb, formatervezett, a gombjai futás közben is elérhetőek, sokkal jobban hasonlít egy sportórára. És ami belül van, az is sokat fejlődött.

Múlt héten némelyekkel már megosztottam a 305-ös képességeivel kapcsolatban egy útvonalat, melyen egy a nevén most érthető okokból nem nevezendő (hölgy) klubtársam megpróbálta összezavarni óráját. Az érdeklődők a fél órás keverést ide kattintva tekinthetik meg. (csak a tisztánlátás kedvéért: a hiba a hetes pontra menet volt) Az már ezt az útvonalat látva is nyilvánvaló volt számomra, hogy ez az óra már erdőben is működik, rögzíti az útvonalat, és meglehetősen megbízhatónak is tűnt.

De hogy a tárgyra térjek, a mai technikai edzésre nekem is volt szerencsém kölcsön kapni egy ilyen kütyüt. Kicsit izgultam, hogy mi lesz most, valami minden lépésemet követni fogja, nem lehet előle elbújni, stb, de nagyon kíváncsi voltam milyen eredménnyel fog zárulni a teszt. Az edzésre egy az idei Tiomilához nagyon közeli terepen került sor, egy 11,7km-e s pályát tűztek ki nekünk, és én úgy terveztem, hogy az első 20 percben könnyen futok, majd 40 percig versenytempót produkálok, a pálya maradékát pedig szintén könnyedén lekocogom. És így is tettem, csuklómon a Forerunner 305-ös GPS navigációs sportórával.
Az edzés egyértelműen pocsékul ment. Mivel tudtam, hogy az óra rögzíti a sebességem is, igyekeztem a tőlem telhető leggyorsabban futni, ami már eleve egy rizikófaktor a tájékozódásra nézve, és ehhez jött még hozzá, hogy amúgy is képtelen voltam kiverni a fejemből az órát, és hogy folyamatosan „figyel” engem, és ez tekintélyes agykapacitást foglalt le. Szóval össze-vissza hibázgattam. (viszont futó edzésnek kiváló volt)

De lássuk az útvonalakat!

Az első, az általam a szokásos rutint követve digitálisan berajzolt útvonal, még az elöttről, hogy egy pillantást is vetettem volna a GPS adatokra. Vagyis az, amit normál esetben tennék fel a honlapomra.
(nagyobb nézetért kattints a képre – mint mindig)

És íme, a GPS tracking.

Alapvetően hasonlóak, ami büszkeséggel tölt el. Ezek szerint általában tudom, hogy mit csinálok az erdőben. :-) Egy-két eltérés van, ahol általában a GPS-nek van igaza, és megnézve az általa kreált útvonalat, be kell látnom, hogy tényleg arra mentem. Egy helyen a fejemhez is kaptam, hogy hogy rajzolhattam be ilyen hülyeséget, amikor egyértelmű, hogy nem arra mentem. (az ötös előtt azt rajzoltam, hogy a dombtetőn futottam keresztül, pedig tényleg az alatta lévő kilaposodáson, az ösvény melletti szikla mellett elfutva haladtam) Nagyon tetszik, hogy látható, hogyan változott a sebességem az átmenetek különböző szakaszain, vagy hogy mást ne mondjak, az is tökéletesen látszik, hogy a hetes ponttól futottam gyorsan, és a 22-esig nyomtam. Minél élénkebb a szín, annál gyorsabban futottam, a telisárga 3:30-as ritmus jelöl, a szürke meg 8 percest. Gyönyörűen látszik az is, hogy a felfelékben, bozótosabb részeken az ember belassul, az ösvényeken meg felpörög. De ami ennél is fontosabb és érdekesebb is egyben, hogy a tájékozódásra is lehet következtetni a színekből! Pontfogás előtt általában lassítottam, közvetlen pontfogás után meg meglódul az ember a pontról kifutóban. Egyszerőbb részeken lehet szaggatni, a technikásakon pedig le kell lassítani valamelyest. Sokszor látszódnak a kisebb megtorpanások is, az meg elég egyértelmű, hogy amikor az ember hibázik (amire elég sok példa volt ebben a pályában), akkor teljesen belassul, és a térképre meredve próbálja korrigálni a hibáját. Az útvonalamat nem akarom most különösebben kommentálni, mondom, az óra okozta hatalmas stressz nyomása alatt futottam. A négyesre a hibám (még könnyen futva!!!) nagyon csúnya, és a 13-ast is alaposan elböktem. A 22-esnél rossz pontot „fogtam”, mert nem olvastam a pontmegnevezést, és azt hittem a szikla a pont. Amikor odaértem, nem találtam szalagot, gondoltam elveszett, hát mentem tovább. Félvállról ugyan még visszanéztem, és meg is láttam a szalagot a szikla mögött a kis kúp tetején, de már nem fordultam vissza érte. Viszont jól mellémentem a 23-asnak. Itt lenyomtam a részidőt, hogy vége a 40 perc intenzív futásnak, és főleg a GPS útvonalból gyönyörűen látszik, hogy ezzel együtt lenyomtam a „koncentráció kikapcs” gombot is, és a következő 3 pontra már lassan, de össze-vissza futva jutottam el. Ezt korrektül berajzolni GPS nélkül nem is nagyon lehetne. A 26-osra menet eszméltem rá, hogy botrányos, amit csinálok, és kapcsoltam vissza a koncentráció gombot. A 19-es előtt meg, az irtás utáni enyhe emelkedőhöz csak annyit fűznék, hogy mély sár volt az ösvényen…

Összességében nagyon tetszett amit láttam! Ez az óra már tényleg versenyképes erdőben, és ez alól csak egy kivétel volt, a hármas pont közvetlen környezete, (meg talán a kettesre az útvonal közepe is?) ahol sikerült elveszíttetnem a vételt az órával. Amit én rajzoltam be, az a jó, a GPS pedig „bevallottan” „mínusz” távolságokat és koordinátákat rögzített a körön belül. Ennek ellenére erőteljesen gondolkodom rajta, hogy beszerezzek egy ilyen órát, az útvonalak elemzésében ugyancsak nagy hasznát lehetne venni. De egy biztos. Ha vennék egy ilyet, a kezdeti időszakban biztosan nem futnék vele versenyeken, csak és kizárólag edzéseken használnám. Van épp elég dolog egy versenyen, ami elterelheti az ember gondolatait, nem kell még egy ekkora stressz faktor is!

Csaba