Gösswein Csaba – A tájfutás életforma…

Vasárnap, a sprint döntővel véget ért az idei VB. Végre… Hosszú egy két hetet töltöttünk el Kijevben, kevés olyan országban jártam eddig, ahonnan úgy Isten igazából haza vágytam volna. Hát Ukrajna ilyen volt. A záró számban azért szerettem volna egy jó futást összehozni, és ezzel lehetőség szerint egy jó eredményt is zsebre vágni, de ez végül nem jött össze. Igazából nagyságrendekkel elégedettebb vagyok a futásommal, mint a középtáv döntő teljesítményével, pedig az eredményem még pár helyezéssel gyengébb is lett. Dehát sprinten egyetlen kis áramszünet sem fér bele – nemhogy kettő.
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Mint ahogy azt már tegnap írtam, a középtáv döntőt csúnyán elcsesztem, mert nem a megfelelő hozzáállással vágtam neki. Nem volt meg a kontroll a versenyzésem felett, csak fejetlenül rohangásztam az erdőben. Végül 35. lettem – amivel, tulajdon képpen, kiegyeztem volna a verseny előtt. Csakhogy utólag megnézve a versenyt, különösebb megszakadás nélkül egy 20-25. hely közötti eredmény is simán realitás lehetett volna. Ráadásul a teljesítményem – túlzás nélkül – valami borzasztó volt. Viszont igen eseménydús…
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

A mai középtáv döntőt csúnyán elcsesztem. Én voltam a hülye, nincs mit szépíteni. Az előzetes várakozásaim után a selejtezők, különösen a középtáv, „túl jól” sikerültek. Megvezettek. Elhitették velem, hogy „jó vagyok”. Pedig ilyen nincs is. Egy versenyen lehet jól vagy rosszul teljesíteni, de senki sem jó vagy rossz. Beleestem abba a hibába, hogy azt hittem, hogy majd magától fog menni. És persze túl sokat is akartam. Nem volt meg a kontroll, nem volt meg semmi. Csak mentem, és persze nem ment magától. Hülye voltam, megérdemeltem.

Bővebben majd kicsit később. Most az a legfontosabb, hogy rendbe tegyem a fejem a vasárnapi sprint előtt. Meg kell találnom azt a hozzáállást, amivel az optimumot kihozhatom magamból. Van rá 3 napom.

Csaba

A tegnapi középtáv selejtező már-már meglepően jól sikerült. Hogy mitől, az jó kérdés, mert változatlanul elég lomhának éreztem magam az erdőben, viszont az is kétségtelen, hogy hibázni gyakorlatilag nem hibáztam. Ukrajna e tekintetben egyelőre egy sikertörténet, egyszerűen csont nélkül megy. Se az edzéseken, se a versenyeken nem volt még komoly áramszünetem, sorra jönnek a pontok. Egy-egy megtorpanás, ami néha becsúszik, volt egy rossz, meg egy „nem túl jó” útvonalam, illetve az utolsó előttit biztonságira fogtam. A végén még megtanulok tájékozódni…
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Tegnap lezajlott az első VB futam, a sprint selejtező. A verseny előtt úgy voltam vele, hogy ha lefutom hibátlanul, akkor bejuthatok, de ha csak egy kicsi hiba is becsúszik, akkor biztos, hogy kiesem, mivel sajnos nem vagyok épp a legjobb formámban. A keddi tömegrajtos sprint edzésünk Ádámmal és Gáborral azért pozitív előjel volt: a pálya első felében végig én nyomtam elöl, és a végére ugyan elfáradtam, és Ádám csúnyán otthagyott, de Gáborral azért a célig tudtam tartani a lépést. Valamilyen szinten, végül maga a verseny is hasonlóképp zajlott.
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Már azelőtt, hogy hétfőn útra keltünk volna a VB-re Ukrajna felé, számítottam rá, hogy ez az utazás bizony nem a modern városok, és a szép tájak miatt lesz emlékezetes. De hát mégiscsak, a fővárosba, Kijevbe jövünk… Az nem lehet olyan lepukkant – gondoltam. Hát jelentem, tévedtem. Nagyon is lehet…
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Avagy, mikor még jó voltam… :-) De nem, igazából ezt a bejegyzést egyáltalán nem tervezem olyan melankolikusra, mint amilyenre az előző sikerült. Bár, ha jobban belegondolok, az elmúlt két napban rekord látogatottsága volt honlapomnak – vagyis úgy tűnik, hogy az embereket végső soron mégiscsak a „dráma” érdekli leginkább… De nem, akkor sem! :-)
Tovább ehhez a bejegyzéshez »